2009. oktober 6-an iszonyu fejfajassal erkeztem Santibanez de Valdeiglesiasba. Csak 19 km-t setaltam aznap, szet akart robbanni a fejem, biztos a front miatt, mert epp akkor erkezett meg az esos-szeles rossz ido-hányás.
7-en reggel vigasztalanul zuhogott az eso es villamlott. Epp elindulni keszultem, bar tudtam, hogy a zuhogo esoben nem lesz konnyu seta az aznapi 30 km. Ugy dontotem, hogy reggeli nelkul nem indulok el a szallasrol, es milyen jol tettem, mert Astorgaig (10km, 2 es fel ora) nem lett volna lehetosegem szinte sehol se reggelizni, meg ugy se, hogy az ut mellett megallok es eloveszem a kajas batyut, mert ugye zuhogott.
Szoval elokotortam az elozo este Hercules altal keszitett bocadillo de tortilla-t, es megettem az etkezoben. Hercules, az olasz hospitalero (szallasado) az albergue parroquial-ban (az egyhazi zarandokszallason) a elso ranezesre az a fajta, akivel nem talalkoznek szivesen egy sotet mellekutcaban. Masodik ranezesre is. Kopcos, izmos, kopasz, fulbevalos olasz, aki a zord kulso ellenere rettento baratsagos, es istenien főz.
Hercules alkotott nekunk este salatat (ensalada mixta), valami krumplis-paprikas temat (koze se volt a magyar krumplikaspaprihoz), es tortillat, ami alapvetoen rantotta, csak nem kotyvasztjak, ahogy en szoktam, hanem hagyjak a serpenyoben sulni, aztan megforditjak, aztan kiboritjak egy tanyerra es felvagjak, mint a tortat.
Es amikor mar a boldog es teli gyomru zarandokok nem birjak megenni az utolso szeleT a tortillabol, Hercules annyit mond: "Bocadillo!", es berakja a szeleT ket kenyer koze, szalvetaba csomagolja, es nekem adja.
Tehat ma vacsira tortillat csinaltam (persze egy spanyol szerint ezt biztos blaszfemia lenne tortillanak nevezni...), es a probara, ahonnan el fogok kesni, bocadillo de tortillat viszek a fiukaknak.
A dolog a kovetkezokep keszult: pirongattam krumplit, hagymat es paprikat olivaolahjon, aztan hozzaadtam a rantotta-alapot, amit megbolonditottam borssal, pirospaprikaval es ket gerezd macisajttal. Ezt aztan hagytam sulni jooooo sokaig, sokkal tovabb, mint egy default rantottat. Kiboritottam egy tanyerra (felrement), es visszacsusztattam a serpenyobe, hogy a masik oldala is atsuljon. Amikor ugy ereztem, hogy eleget sult, ismet kiboritottam a tanyerra, megegettem a kezem, megborsoztam-paprkikaztam (keves volt, ugy latszik), es megettem.
Es amikor a boldog (?) es teli gyomru pánkrokker nem birja megenni az utolso szeleT, akkor Herculesre gondolok, felidezem a Caminot, es annyit mondok: "Bocadillo!", alufoliaba csomagolom, es elviszem probara, ahol toredelmesen bocsanatot kerek, hogy mar megint kestem :-)
